Zeitoun – 1968

Első jelenés: 1968. április 2.-a

Utolsó jelenés: 1971.

Látták: kb. 40 millióan

A Szent Szûz 1967-ben egy litvániai jelenésében elmondta, hogy hamarosan meg fog jelenni Egyiptomban. És valóban megkezdôdött 1968-ban Kairó külvárosában, Zeitounban április 2-án, a Fényességes Szent Szûz ünnepén a hosszú, több mint két évig tartó jelenéssorozat, amelynek során sok százezren láthatták ôt különféle vallásokhoz tartozó férfiak, nôk és gyermekek, függetlenül attól, hogy kik és mik voltak. A jelenésre két szerelô figyelt fel a templommal szemben lévô garázsban dolgozva. A templom kupoláján fehér ruhába öltözött, apácá-hoz hasonló alakot láttak, és megrémültek, hogy leesik. Arra is gondoltak, hogy talán öngyilkossági szándékkal kapaszkodott olyan magasra. Kérték, hogy ne ugorjon le, és máris indultak, hogy lesegítsék. Mások-2122nak közben feltûnt, hogy az asszony a meredek kupolán is biztonsággal mozog, és a kiáltást hallva megáll. A fénylô alak Szûz Máriára emlékeztette ôket, és áldásáért kezdtek könyörögni. Az egyik szerelô bekötözött ujjával mutatott rá a jelenésre, és másnap boldogan vehette tudomásul, hogy ujja váratlanul meggyógyult, és nem kell amputálni. Ezt az elsôt sok ezer csodás gyógyulás követte. A hatóságok átkutatták a környéket, azt feltételezve, hogy valahonnan a templom tetejére vetítik a látomást, de hivatalos jelentésükben késôbb elismerték mint tagadhatatlan tényt, hogy Szûz Mária az, aki megjelent a zeitouni templom tetején fénylô ragyogásban a templom elôtt álló keresztények és muzulmánok szeme láttára.

Kijelentették (1968 tavaszán), hogy a „vizsgálatok szerint a Szent Szûz addig 22 alkalommal jelent meg és elôfordult, hogy fehér galambok feltûnése elôzte meg a jelenéseket, vagy alatta és utána váltak láthatóvá.” Görögkeletiek, katolikusok, protestánsok és mohamedánok egyaránt tanúi voltak a csodás eseményeknek. Számtalan film- és fénykép felvé-tel készült a jelenésekrôl, ami nagy kegyelem és rendkívüli bizonyíték.Doktor Samy Antoun, a kairói mezôgazdasági iskola tanára következôképpen nyilatkozott a jelenésekrôl: „Én és családom, barátaim és több ezer zarándok is tanúi lehettünk annak a nagyszerû eseménynek, amikor 1968. április 27-én láttuk a Szent Szüzet. Ragyogó fényességben jelent meg, úgy hat láb magasan a legnagyobb kupola fölött. Hasonlított egyik ismert szobrához. A dóm felett lebegett, és integetve üdvözölte a tömeget. Kék árnyalatú ruha volt rajta, és sugárzó dicsfény koszorúzta a fejét. Szeretettel meghajolt, és az ég felé emelte kezét a nagy fényben. Az emberek lélegzetüket visszafojtva csodálták, és hozzá fohászkodtak. Ez a látomás háromnegyed órán át tartott. Ezen kívül még egy alkalommal láthattam ilyen eseményt.”Egy kairói asszony mondta el: „Ott volt a mi szolgálónk is, aki semmit sem tudott a kereszténységrôl. Örömében ugrándozott, hogy láthatta a csodálatos jelenést, ami bennünket is izgalomba hozott. Ez olyan rendkívüli, olyan megható esemény, aminek következtében valahogy másképpen érzi magát az ember. Nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen, és egyáltalán mit csináljon. Megkérdeztük a lányt, aki 17 éves, hogy mit látott, és amikor valóban rádöbbent, hogy kit látott, azt felelte, hogy Szûz Máriát, de koronával a fején, ami csupa izzás, csupa fény volt, és úgy vette ôt körül, mint egy képkeret. Nem ismerte ugyanis a dicsfény,  a glória fogalmát.”

 

A Kairóban megjelenô kopt hetilap, a „Watani” két oldalon adott tudósítást minden számában az eseményekrôl a jelenések idôszakában. A tömeg olykor több százezerre duzzadt. Sokan látták, amint Szûz Mária letérdel a kereszt elé, olajfa-ággal int az embereknek, máskor meg széttárja karját, mint a csodás-érmen. Látni lehetett, hogy az éjszakai szellô lebegteti ruháját.A helybeli evangélikus lelkész, aki egész Egyiptomban képviseli az evangélikus híveket, hivatalosan kijelentette, hogy hitelesnek tartja a Szent Szûz jelenéseit.Az alexandriai katolikus pátriárka, I. Stephanus bíboros véleménye: „Kétségen felül áll, hogy a jelenés hiteles.”VI. Kyrillos, Alexandria görögkeleti pátriárkája hivatalosan elismerte a jelenéseket és hozzátette: „Kérem, ne feledjék, hogy Egyiptom is szent föld, ahol Szûz Mária, Szent József és a kis Jézus éltek éveken át, menekü-lésük idején… A Szent Család! Az Ô jelenlétük szentelte meg e földet.”Az alexandriai püspökséget Szent Márk evangélista alapította az elsô század negyvenes éveiben. Krisztus után 68-ban halt vértanú halált Egyiptomban. Földi maradványai Velencébe kerültek a Szent Márk templomba, de fej-ereklyéje Egyiptomban maradt. VI. Pál pápa az ökumené jegyében elrendelte, hogy adják vissza a kopt egyháznak az ereklyéket,  melyeket a kairói Abassiában helyeztek el az új Szent Márk templomban. Szent Márk halála óta folyamatosan be volt töltve a püspöki szék, és nagy tiszteletnek örvendett a niceai, a konstantinápolyi és efezusi zsinatok idején. A 451-ben megtartott chalcedoni zsinat után felbomlott a Rómával való egység, de püspökszenteléseiket és szentsé-geiket elismeri és érvényesnek tartja a katolikus Egyház. 23„Több alkalommal láttam saját szememmel a Szûzanyát”, mondta Konstantin Moussa a zeitouni templom plébánosa, és ezt kész volt eskü-vel tanúsítani. Athanasios kopt érsek kijelentette: „Két órán keresztül láttam az Istenanyát. Fényes volt, akár a Nap”…Wadida Marcos csodálatos módon meggyógyult, amikor megpillantotta a zeitouni katedrális tetején a Szent Szüzet, aki körül galambok repültek szárnyuk mozgatása nélkül. A kairói állatkert igazgatója szerint azok a madarak nem lehettek galambok, mert a galambok nem repülnek éjszaka. Túl gyorsan repültek és szárnyuk mozgatása nélkül. Volt úgy, hogy csak egy galamb jött, de feltûntek kettesével és csoportosan is. Elôfordult, hogy kereszt formájában repültek, közülük tizenketten két sorban. Ezek a fehér madarak fényt árasztottak magukból, mintha belsejükben lett volna a fényforrás. Sayed Mohamed Ahmed, a szakács sokszor elmondta, mekkora csoda történt vele. „Gyûrûs ujjamra rácsapódott az ajtó, és szinte letépte. Gyorsan a csodálatos templomhoz siettem, kezemben a ujjammal, és ott egy pillanat alatt újból összeforrt.” Egy hét tagú orvosi és tudományos bizottság vizsgálta ki a csodás gyógyulásokat, melyek a jelenések következtében történtek. És a csodák nem csak keresztényekkel történtek. Így nyerte vissza látását és hallását a húsz éves Madiha Mohamed Sahid, akit két mohamedán bátyja vitt a templom elé 1968. június 4-én, miután több specialista visszautasította kezelését, mert reménytelen esetnek tartották. Mindhárman megkérték a kopt papot is, hogy könyö-rögjön velük együtt a gyógyulásért. Madiha ezután hirtelen meglátta a Szent Szüzet, és ugyanakkor meglepetten felkiáltott: „Ó a Szent Szûz!” Ez a csoda is sokakban megerôsítette a hitet, ami késôbb életmódjukban is megnyilvánult. Görögkeleti, katolikus, evangélikus és mohamedán hívôk tolongtak kezükben Mária-képekkel és gyertyákkal a templom körül. A zarándokok száma a jelenések kezdete után egy hónappal annyira megnövekedett, hogy a hatóság több épületet lebontatott a templom körül. A riporterek sok embernek feltették a kérdést: Kinek tartja ön a jelenésben látott személyt? Mindenki azt állította, hogy a látott személy a keresztény templomokban ábrázolt Istenanyához hasonlít. Egyszerû és tanult emberek ezrei adtak írásban tanúvallomást a jelenésrôl.

Írásuk tartalma feltûnô módon megegyezett sok mindenben, például, hogy általában két 24óra hosszat tartott a jelenés; vasárnap hajnalban mindig volt jelenés napfelkelte elôtt; a kopt naptárban felsorolt harminckét Mária-ünnepen is mindig volt jelenés; a Szent Szûz általában fehér ruhában volt; sohasem szó-lalt meg; többször jelent meg karján a kis Jézussal; a feje körül dicsfényt láttak; a Szent Szûz mindig kelet-nyugati irányban változtatta a helyét, áldásra emelte kezét, és ez utóbbi nagyban hozzájárul a hitelességhez; fényjelenségek elôzték meg a jelenést; látták, amint a templom belsejébôl jövô tömjénfüsthöz hasonló párában jelent meg a Szent Szûz. A Szûzanya Egyiptomba való visszatérésének örvendetes következmé-nye, hogy a jelenés iránti érdeklôdés és figyelem egy idôre megszüntette a keresztények és a mohamedánok között lévô szakadékot. A mohamedánok legszebb szúrája a Koránban Szûz Máriáról szól. Ahol a múltban nemigen tûrték meg a hittérítôket, ott a jelenések alatt kérdések vetôdtek fel. Az a tény, hogy a Szûzanya sok alkalommal forrásoknál jelent meg, és ott kért engesztelést, igen jelentôsnek látszott a mohamedánok elôtt, minthogy szertartásaik fontos része a tisztulás, a mosakodás. Isten minden ember számára megadja azt, ami üdvösségéhez szüksé-ges, és tudja, hogy az embereknek szükségük van jelekre, hogy világosabban értsenek, hogy hinni tudjanak. Egyiptomba ellátogatva Istennek Szent Anyja, újból tudtul adta Jézus végsô akaratát, amiért keresztre feszítése elôtt imádkozott: „Hogy legyenek mindnyájan egy!” Kyrillos pátriárka 1968. május 5-én a jelenések kezdete után egy hónappal kijelentette, hogy a jelenéseket hitelesnek és Istentôl származónak tartja. A templomot azóta a „Fényességes Szent Szûz” nemzeti szentélyének nevezik.A csodálatos gyógyulások és megtérések a jelenések befejezôdése után is folytatódtak. 1983-ban Kairó egy másik külvárosában, Shoubrában, a Szent Damján templom fölött sokszor látták sok ezren a ragyogásba öltözött Szent Szüzet. III. Sheonuda, a kopt Egyház feje hitelesnek ismerte el a jelenést.2000. szeptember elején a magyar TV egyik esti adásában  a riporter felhívta a figyelmet egy Észak-Egyiptomi Mária-jelenésre.

A hírek szerint 2000. augusztusában Assiut városában két héten keresztül éjszaka fénylô jelenséget láttak az égen, majd augusztus 30-án többször is megjelent a templom kupolája felett ragyogó fényben a Szent Szûz az odasereglett tömeg szeme láttára.

 

További jelenések Egyiptomban:

1982: Edfu

1986-1991: Shoubra

1997: Shentena Al-Hagger, Menoufiya

2000: Assuit

2001: Gabal Dronka

2010: Warraq el-Hadar

Ereklyék: Szűz Mária háza I. – Törökország

:kápolna Efezus mellett, ahol a hagyomány szerint a →Boldogságos Szűz Mária Szt János evangélista gondviselése alatt élt, miután Fia a kereszten rábízta őt (vö. Jn 19,27). - 1. Tört. Julien Gouyet (†1899) fr. pap 1881: Egyiptomon, Palesztinán át Anatóliába indult, hogy megkeresse ~t. Erre Emmerich SztKatalin Anna (†1824) →Szűz Mária élete c. kv-e késztette. X. 18: Efezustól D-re, a nehezen járható hegyen fölfedezte egy kpna, föltételezése szerint Szűz Mária egykori házának romjait. Sem az izmiri (Szmirna) érs., sem az ottani szerz-ek nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget a fölfedezésnek. Az írásbeli ajánlat a hely megvásárlására válasz nélkül maradt. – 1891: az izmiri fr. kórházban a Keresztény Szeretet Leányainak főnöknője, Maria de Mandat Grancey is elolvasta Szt Katalin kv-ét, s rávette a

lazaristák főnökét, P. Eugéne Poulint, hogy olvassa el a művet és ellenőrizze. – A lazarista természettudós, Henry Jung 3 társával indult el, kezében Emmerich Szt Katalin szövegével, s átkutatta az Efezustól D-re fekvő ter-et. Annyira barátságtalan és rossz hírű volt a vidék, hogy csak nagy nehézségek árán sikerült vezetőt, öszvért és hajcsárt találniuk. A 3. nap szomjúságtól gyötörve megkérdeztek egy dohányföldön dolgozó asszonyt, hol találnak vizet. Az egy forráshoz vezető utat mutatott nekik. 1891. VII. 29: a forrástól 10 lépésnyire régi épület romjaira bukkantak, ami Emmerich Katalin leírására emlékeztetett: „Az Istenanya nem magában Efezusban lakott, hanem olyan vidéken, ahol több ismerős keresztény nő már korábban megtelepedett. Lakása Jeruzsálemből jövet mintegy 3 és fél órányi járásra Efezus előtt balra fekvő hegyen volt… Efezustól délre keskeny utak vezettek a vadon benőtt hegyre. E hegycsúcs közelében kissé dombos, szintén benőtt, mintegy félóra járásnyi kerületű síkság van: ott volt a település.” Az alapfalak maradványai is megfeleltek a látnok által megadott, ~ról szóló leírásnak. „Egyedül Szűz Mária háza volt kőből… A középen elhelyezett tűzhely 2 részre osztotta. A tűz az ajtókkal szemben a földön a fal mélyedésében égett, a fal mindkét oldalon lépcsőzetesen emelkedett a ház tetejéig… Az első részt könnyen mozgatható, fonott falak választották el a tűzhely mindkét oldalán a tűzhely mögötti résztől… Mellettük jobbra, balra könnyű ajtókon lehetett a ház leghátsó részébe menni, amely kellemesen, gazdagon tapétázott volt… A mennyezet oldalról boltozott volt. A tér legszélső kerek végét függöny választotta el. Ott imádkozott az Istenanya… Az imádság helyétől jobbra a falnak támaszkodó kis fülkében volt az Istenanya fekvőhelye: evvel szemben az imahelytől balra kis kamrában őrizték a ruhákat és szerszámokat. A kis fülkét szőnyegfüggöny választotta el a kamrák közti imahelytől. A függöny közepe előtt szokott imádkozni a Szűzanya, amikor dolgozott vagy olvasott.” – 1892. I: Maria de Mandat-Grancey vincés apáca elöljáróinak engedélyével megvásárolta a ter-et. A telekkv. bejegyzés szerint „háromkapus kolostor”, amiből arra lehet következtetni, hogy a ház Mária mennybevétele után valamikor ktor lehetett. Tulajdonát Mária nővér átadta P. Poulinnak, aki végrendeletileg P. Euzet-re hagyta, s ő 1952: az újonnan alapított Törökország Kat. Alattvalóinak Egyesülete gondozására bízta. - Az egyh. állásfoglalást Timoni CM izmiri érs. 1892. XI. 1-i helyszíni vizsgálata alapozta meg. Timoni engedélyezte az istentiszt-et, s az izmiri érs-ek minden támadás ellenére is kiálltak az egyhm-jük ter-én lévő ~ valódisága mellett. Heves vitát váltott ki a kérdés, hogy ha Szűz Mária valóban Meryem Anában élt, itt is halt-e meg, s innen vétetett-e föl a mennybe? E föltételezés ellenkezett az egyh. fölfogással, mely szerint az Istenanya Jeruzsálemben halt meg. – 1896: fölállították a szentély elé a →csodás érem Máriájának bronz szobrát. A ház hátsó részén, bal oldalon forrás fakadt, ami a padozat alatt az előtér alatti medencébe ömlik. Ez a víz a tűzhely hamujával együtt már a fölfedezés évében zarándokokat vonzott, akiknek Efezustól 15 km-es utat kellett megtenni a „Fülemüle-hegyig”. Egész sor csodálatos gyógyulás született, melyek a víz és a hamu használatával történtek. – 1914: a hadi ter. és zavargások miatt a romok több károsodást szenvedtek. A háború után a bronz szobrot egy árokban találták meg, csonka kézzel, így áll ma is a szentély egy szerény oltárán. -

1947 őszén Karl Gschwind elhatározta, hogy föléleszti Töröko. ker. emlékhelyeit a feledésből. A szt helyekről szóló írásaival megnyerte befolyásos személyek bizalmát. A kezdődő török turizmus is egyengette az utat. – Az isztambuli osztrák Szt György Int-ben született a gondolat, hogy Szűz Mária mennybevétele dogmájának kihirdetése alkalmával (1950. XI. 1.) zarándoklatot szervezzenek Panaya Kapuluba. A romos, tető nélküli tp-ban 1950. X. 24: zarándokistentiszt-et tartottak. Az izmiri érs. engedélyével a török kormány Menderes min-elnök irányításával 1951. IV: elrendelte, hogy építsenek utat Szeldzsukból a hegyen át Panaya Kapuluba. Az út 3 hónap alatt elkészült, s a szt körzetben a tenger szintje fölött 450 m magasban parkoló térrel ér véget. Az új utat „Mária útjának”, a Csalogány-hegyet „Mária-hegynek” (Meryem-Dagh) nevezték, a Panaya Kapulut Meryem Anának. – A tp-ot rendbe hozták a korábbi összkép lehetőleg hűséges őrzésével. Az előcsarnok nem tartozik ahhoz a házhoz, melyben Mária lakott. Egykori imádkozó helyén carrarai és efezusi márványból szerény márványoltárt emeltek, ezen áll a csonka szobor, ami valamikor az előteret díszítette. Az új térrendezésnél szépen kialakították a forrást. Több kút kialakítása könnyíti a Mária-forrás vizének használatát. – Az új kpnát 1951. VIII. 19: szent. föl. A szentelést követő éjjel történt az Egyh. által elismert első csoda. Az ünnepségen résztvevő Khury izmiri házaspárnak 15 é., Pott-kórban szenvedő, gyógyíthatatlan, béna lánya a Mária-forrás vizétől másnap reggelre teljesen meggyógyult. 1955. III. 10: dekrétummal ismerték el a csoda valódiságát. 1955-62: 70 rendkívüli gyógyulás történt. 1959: 28.522, 1960: 49.695 zarándok látogatta a kegyhelyet. A zarándokok között a föld majdnem minden népének, vallásának és nyelvének képviselője megtalálható.

2. ~ valódiságának bizonyítékai. a) Panaya Kapulunak nevezték ősidők óta a helyet. APanaya, Panhagia (‘legszentebb’) az Istenanya gör. neve; a Kapulu törökül ‘kaput, ajtót, házat’ jelent. - b) Az Osztrák Régészeti Int. által 1896: kezdett és megszakításokkal ugyan, de ma is folyó régészeti kutatások bizonyítják, hogy az épületmaradványok alapjai az 1. sz-ból valók, míg az alapoknak megfelelő fölépítmények már bizánci eredetűek és jellegűek. Rendkívül jelentős volt ~ tűzhelyének megtalálása. Vízvezetékeket, korsókat, lámpákat, különféle használati tárgyak maradványait, s még sírokat is találtak Konstantin és Justinianus korabeli érmékkel. - c) A helyi hagyomány. A kutatások igazolták, hogy az egész ter. zárt település volt Panaya Kapulu közp-tal. Kirkindzse (1990: Szerendzse) faluban, az Efezustól K-re fekvő hegyekben, Panaya Kapulutól 8 km-re 4000 ort. ker. lakott a gör-ök Kis-Ázsiából való kiűzéséig (1922), akik a régi efezusi ker-ek utódainak vallották magukat, s Mohamed követői elől menekültek ide. Ősidőktől őrizték a meggyőződést, hogy Szűz Mária a ~ban élt és halt meg. VIII. 15: papjuk vezetésével százával zarándokoltak ide, hogy a romoknál megünnepeljék Szűz Mária elszenderedésének és mennybevételének emlékét (tévedésnek tartva, hogy ennek helyét az ort. lit. hagyomány Jeruzsálembe tette). – Kirkindzse polgármestere, Constantinides ügyvéd 1892. XII: írásba foglalta a helyi hagyományt: „A mi Urunk Jézus Krisztus megfeszítése után Szűzanyánk, az Istenanya Jeruzsálemben maradt Szent János oltalma alatt. Efezusba jöttek később, és a Szent Szűz berendezett egy barlangot Efezus nyugati részén, Budrun hegyén északra. Ott rejtőzködött a Szűzanya a pogányok üldözése miatt. Ezt a barlangot Ghizli Panagíanak, ‘Rejtőző Legszentebbnek’, ill. a Legszentebb rejtekének nevezték. Emléknapját, a Zoodoku-Pygis-t (életadó forrás) húsvét után pénteken ünnepelték.” Megőrizték egy másik, Szűzanyának szentelt kpna emlékét is. Ez a síkságon állt „Karaklia-Panagia” (‘a Legszentebb platánoknál’). Ennek ünnepe XI. 21. volt. Az ünnepeken a környező helyek muszlim lakói is részt vettek mint zarándokok, a romokat a maguk szentélyének is tekintették (a →Korán 72x említi a Próféta Jézus szűz édesanyját, aki az egyetlen bűntelen az emberek között és fölvétetett a mennybe). - d) Korai dokumentumok. A Szt János-akták (2. sz.) és Polikratész efezusi pp. tanúsága szerint János ap. Efezusban élt és halt meg. Szt Ireneusz (2. sz. vége) szerint is Efezusban írta az evang-ot. A kis-ázsiai egyh-ak irányítását bizonyítja a Jel 7 levele. ThébeiHippolit írja (700 k.), hogy Szt János a Szt Szűzet Efezusba vezette. Ezt bizonyítja Szíria monofizita jakobitáinak ősi hagyományokból merítő írása is (10-13. sz.), mely Szíria és Jeruzsálem közelsége miatt rendkívül értékes. – Bizonyítékot szolgáltat az a hivatalos okmány, amivel az efezusi zsin. 431. VI. 23: értesíti Konstantinápolyt pp-ének, Nesztoriusznak elítéléséről, s melyben kiemeli, hogy Efezus szoros kapcsolatban van Szt Jánossal és a szűz Istenanyával, Máriával. -

e) Emmerich Szt Katalin látomásai a →magánkinyilatkoztatásra vonatkozó egyh. tanítás figyelemvetételével fontos dokumentumok. Ezek szerint „az Istenanya Krisztus mennybementele után 3 évig a Sionon élt, az Utolsó Vacsora termének előterében, 3 évig Betániában, majd 9 évig Efezusban, ahová Szent János vitte”. A Jeruzsálemben töltött 3 év alatt a zsinagóga üldözte a fiatal kerséget, Szt Péter és János ap. működése állandó veszedelmet jelentett mindkettőjüknek, s így Máriának is, de olyan nagy tekintélyük volt a nép előtt, hogy a zsidók sokáig nem merték az egyh. vezetőit bántani, üldözték viszont az egyes keresztényeket. István diákonus megkövezése után nagy keresztényüldözés tört ki. Biztos hagyományt igazol Tours-i Gergely, mely szerint az ap-ok a köv. évben különböző missziós ter-ekre mentek, Szt János Kis-Ázsiába indult. Máriát féltve előbb Betániába vitte Lázár családjához, őket akkor még nem zaklatták. „Szent János (Efezus mellett) fölépítette az Istenanya házát, mielőtt még odavitte. Amikor Mária ott letelepedett, már több keresztény család élt azon a környéken… A heves keresztényüldözés elől menekültek ide. Mivel a környezetet és a barlangokat úgy használták föl menedékül, amint azt a természet felkínálta, ezért lakásaik remeteszerűek voltak, többnyire negyedórányira egymástól, és az egész környék szétszórt falusi közösségnek látszott.” Így éltek a jeruzsálemi menekültek távol az Efezusban élő zsidóktól és fanatikus pogányoktól. „Az Istenanya szolgálójával lakott a házban. Ő szerezte be a kevés táplálékot, amire szükségük volt. Néha meglátogatta őket egy apostol vagy tanítvány. Legtöbbször egy férfit láttam náluk bemenni és kijönni, akit Szt Jánosnak tartottam. Sem itt, sem Jeruzsálemben nem volt állandóan Szűz Mária közelében, mindig úton volt. (…) A ház mögött a hegyre vezető úton bizonyos keresztutat készített az Istenanya. Míg Jeruzsálemben lakott, Fiának halála után naponta végigjárta a szenvedés útját. (…) Ezért láthattam, hogy az Istenanya hamarosan megérkezése után nap mint nap a háza mögötti hegyre vezető úton, a szenvedés útján elmélkedve járt. Eleinte egyedül ment. Az út erdőbe vezetett, ahol egy dombon megjelölte a Kálváriát, és egy másik domb kis barlangjában Krisztus sírját, majd csendesen elmélkedve ment vissza. (…) Isten Anyjának halála után láttam, hogy keresztények járnak ezen az úton, letérdelnek és megcsókolják a földet.” – Az egyházilag még nem igazolt, stigmatizált belga Rosalie Püt (1868-1914) leírta a ~ melletti keresztút 12 állomását (olajfákhegyi szenvedés; az Úr éjszakája a börtönben; kereszthalálra ítélés; gonoszok ordítozása és kiáltozása; Szűz Mária meglátja a keresztet hordozó Jézust; találkozás; első elesés a kereszt súlya alatt; a fájdalom, hogy nem tud segíteni a fián: 2. elesés a kereszt alatt: a kereszt a Kálvária hegyen; Jézus megfeszítésének örülő tömeg; keresztrefeszítés). Néhány állomást Püt adatai alapján megtaláltak ~ mögött az efezusi úttal párhuzamos vonalon, az Efezus és Aravia (Eroglu) közti magaslaton, de később feledésbe merültek. – Tág értelemben ~ az a kicsi lakóház →Názáretben, amely fölé azAngyali Üdvözlet első tp-a épült a régészeti kutatások szerint.

Forrás: Magyar Katolikus Lexikon

http://indavideo.hu/video/Szuz_Maria_haza —>nagyon szép^^

 

Karácsondi Fényjelenés – 1989

1989. szeptember 3.-án szokásos napi munkámat végeztem a karácsondi templomban. A főoltárkép restaurálásával foglalkoztam, melyet előzőleg tűzoltókkal szereltettem le. Munkát kezdettől fogva fényképeztettem, hisz régi kép újraszületésnek körülményei később érdekesek lesznek nemcsak az én, de több műértő barátom számára is.

A restaurálás befejezéséhez közeledve megkértem egy taxist ( aki leszállított), készítsen rólam néhány felvételt a saját gépemmel, miközben az állványokon dolgozom. Ekkor történt, hogy hirtelen hátrapillantva egy jelenséget észleltem, egy női alakot, melyet fényudvar veszi körül, feje fölött glóriával, mintha egyik kezét egy kisgyermek vállán pihentetné.

A templomba ugyanebben az időben több ember is tartózkodott, Olgi is figyelte munkámat, ők azonban kérdésemre elmondták, hogy mindebből semmit sem vettek észre. Felindultságomban, mérhetetlen izgatottságomban a munkámat sem tudtam folytatni, azt sem tudom, hogy miként kerültem le az állványról, annyira meglepett ez a rövid ideig tartó látomás. Szerencsére, és szavaim igazolására pont ez idő alatt készült egy fénykép, melyen immár szabad szemmel is látható a dicsfény övezte alak, az imádkozó kis Jézus vállát átölelő Mária.

A fényjelenséggel kapcsolatos érzéseimről igen nehéz szóban , hisz szavakba önteni nem is lehetséges.A szívemet mintha egy marok szorította volna össze, ugyanakkor megmagyarázhatatlan módon nem is a szemem által látottak  voltak rám nagy hatással, hanem azok az érzéshullámok,  amelyek hirtelen engem értek. Nagy hidegség áramlott felém, ugyanakkor tiszta tökéletesség áradt belőle, mely az örök létetet sugározta. Mindemellett az idő megállt számomra, hiszen  az idő nemlétét is jelezte.”

Ligeti Károly

1982 Edfu – Egyiptom

1982. augusztus 21.-én Mária megjelenik egy kopt templom felett.

Garabandál üzenete

(az  M.F.J. PRODUKCIO AUCKLAND NEW ZELAND  1997-ben készült

“SZEMTANÚK” című videofilmjéből/[1] átvett szöveg)

Egy nyári estén 1961. júniusában Észak-Spanyolországban Garabandál/[2] (teljes nevén San Sebastian de Garabandal) falucskában négy kislány hírül adta, hogy látomásban egy angyalt láttak. A következő napokban az angyal többször is megjelent nekik. Bejelentette, hogy Szűz Mária látogat majd hozzájuk. A Szűzanya fontos üzenetet és figyelmeztetést adott a világ számára. A látomások négy éven át folytatódtak. Szűz Mária a leányok tudtára adta, hogy az emberiségnek meg kell változnia és szentebb életet élnie, különben szörnyű fenyítést szab az Úr rá.

1. Az események részleteiben és a Szűzanya üzenetei

Egy vasárnapon, 1961. június 18.-án este 8.30-kor játszott egy köves úton négy leányka/[3]. A tiszta esti égbolt felől mennydörgésszerű hangot hallottak. Concita hirtelen térdre esett, hátra szegezett fejjel. A másik három megrökönyödött. Attól tartva, hogy társuk valami betegségbe esett, el akartak futni az édesanyjáért, mikor velük is ugyanaz történt. Ragyogó angyalt láttak. Alatta felírat látszott, de a gyermekek nem tudták a szöveget elolvasni. A következő 12 nap alatt az angyal többször megjelent nekik. Végre július 1.-én megszólalt, mondván: Ő Szent Mihály főangyal és másnap vasárnap jelenik meg nekik Szűz Mária, mint Karmelhegyi Miasszonyunk, és Ő megmondja, mi a felírat értelme.

A Szűzanya megjelent. Mihály főangyal volt az egyik oldalán, egy igen hasonló másik angyal a másikon. A jobb felőli angyal felett egy Szem látszott, a gyermekek véleménye szerint ISTEN szeme. Miasszonyunk elmagyarázta a leányoknak, hogy mi az üzenet, amit a felírás tartalmazott. Íme az Ő üzenete a világ számára:

“Sok áldozatot és elégtételt kell hoznunk, gyakran kell  az Oltáriszentséget látogatnunk. Azonban elsősorban jó életet kell élnünk. Ha nem, fenyítés szakad reánk. A pohár már betelőben van. Ha nem javulunk meg, igen súlyos fenyítés sújt az egész emberiségre.”

A leányok nyíltan beszélgettek az Égi Édesanyával. A következő négy év alatt több, mint 2000 alkalommal jelent meg nekik a nap és éj minden órájában, sokszor gyors egymásutánban/[4]. Volt, amikor a Szűzanya a Gyermek Jézust tartotta a kezében.

A jelenések idején az emberek gyakran helyeztek egy asztalra kegytárgyakat: Rózsafűzért, Skapulárét, érmét, jegygyűrűt. E tárgyakat ezután a leányok a Miasszonyunknak ajánlották fel, hogy csókolja meg azokat. Később a leányok mindig a jogos tulajdonosának adták a tárgyakat, anélkül, hogy tudták volna,  hogy melyik kié. A Szűz ezt mondta a gyermekeknek: ” Ezen tárgyakra adott Csókom által a Fiam Csodákat, Jeleket, rendkívüli dolgokat művel majd. ” Ez az ígéret beteljesült, számos testi és lelki gyógyulásról tudunk világszerte.

Concitának azt mondta a Szent Szűz, hogy az Ő nevében Szent Mihály fog üzenetet hozni, mivel Ő neki fájna azt közölnie. A Szűzanya azt mondta, hogy első üzenetének nem volt foganatja. Figyelmeztette, hogy ez az üzenet lesz az utolsó. Ezt Concita 1965. június 18.-án éjjel 11.30 óra tájban megkapta  (a Spanyol Televízió filmezte):

” Mivel nem cselekedtetek az október 18.-i üzenetem szerint,   és  mert  nem hoztátok azt az egész világ tudomására, közlöm, hogy  ez  az utolsó üzenet. Előzőleg a pohár megtelőben volt. Most már túlcsordul.  Sok bíboros, sok püspök és sok pap  megy a kárhozat útján, és sok lelket visznek magukkal.  Az  Oltáriszentségnek  egyre kevesebb fontosságot tulajdonítanak.  Saját igyekezetetek által nektek kell elfordítani az

ISTEN haragját magatoktól.  Ha  őszinte  szívvel  kéritek bocsánatát, Ő megbocsát nektek. Én a Ti Anyátok, Szent Mihály főangyal által kérlek, javítsátok meg az életeteket.  A végső   figyelmeztetéseket   kapjátok.  Nagyon  szeretlek  benneteket, és

nem akarom, hogy elkárhozzatok.  Imádkozzatok  HOZZÁNK  őszintén  és teljesítjük kéréseiteket. Hozzatok több áldozatot. Gondoljatok a Jézus kínszenvedésére.”

Garabandál ügyének terjesztésére Marija Sereco szervezetet alapított Californiában. Arra ösztönzi az egyházközségeket szerte a világban, hogy tartsanak imaórákat a papok életszentségéért. VI. PÁL PÁPA a Vatikánban fogadta őt: ” Marija, nemcsak téged áldalak meg, hanem mindazokat is, akik részt vesznek a papokért tartott imaórákon. Igen-igen fontos ez,  nem szabad abbahagyni. “

2. Tanúságtevők

Megtért orvos (elismert francia plasztikai sebész): látta, amikor Concita nyelvén van a (Szent Mihály főangyal által adott) Szent Ostya. Azt mondta, hogy ott van 2000 év Kereszténysége a nyelvén.  Nem tudott felkiáltani. Sírt, mert elvesztette ISTEN szeretetét. Egyszer csak észreveszi, hogy egy ember (spanyol üzletember) áll mellette, aki azt mondta neki, hogy nem akart ide jönni, csak a családja kedvéért jött, de az OSTYA megjelenését lefilmezte. Tele volt örömmel. Senkinek semmit nem sikerült fényképezni, az eddig nem használt 8 mm-es felvevőgépével azonban  egyedül ő tudta a SZENT OSTYÁT filmezni.

Egyik leány rokona: gyakran lép ki a házának erkélyére, hogy a zarándokokat üdvözölje. Azt mondja: soha nem láttam az Áldott Szűzanyát, de nem is kell látnom, hogy elhiggyem, hogy itt járt.

Dr Luis Morales, Garabandál rendszeres látogatója, legnevesebb spanyol pszichiáter. A Katolikus Egyház őt bízta  meg az események vizsgálatával. Ő volt a vezető orvosa annak a kezdeti vizsgálatnak, melyet az Egyház a látomások ügyében indított 1961-ben. Az Ő negatív jelentése hosszantartó következményekkel  járt. 1983. május 30.-án azonban homlokegyenest megváltoztatta döntését. Azt mondta, hogy “Miasszonyunk munkálta ki álláspontom megváltoztatását. Valójában a négy látnok elragadtatásai felsőbbrendű misztikus élmények voltak, amiket Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János leírt.” – Kijelentette továbbá: “A Jelenés nem csupán Csoda, hanem a Gondviselés ténye. Kérem a Garabandáli Szüzet, életem végéig tartson palástja oltalmában és könyörüljön rajtam. Garabandál, Lourdes, Fatima mind ugyanaz. Ugyanolyan jelenségek, mivel Isten könyörületességéről tanúskodnak.”

A Katolikus Egyház átfogó vizsgálatot rendelt el. Többek között az orvosi bizottság véleménye a gyermekek vizsgálatával kapcsolatban: “Ezt elhallgatni igazi tudományos gyávaság lenne. Nem találunk semmilyen meggyőző magyarázatot ilyen jelenségekre.”

Joi Lomandio 16 éves korában elveszítette látását és szaglását egy teherautó kerékgumijának kidurranása által. Évek múltán Olaszországba utazott. Ottani rokonai elvitték őt a stigmatizált Pió atyához. Egyik látogatása alkalmával Joi szaglása helyreállt. Megkérdezte, hogy vannak-e Szűz Mária jelenések Spanyolországban. Pió atya igennel válaszolt. Megkérdezte, oda menjen-e. Ismét igen volt a válasz. Joi sokszor utazott oda és jól összeismerkedett a leányokkal. Később az üzenetek terjesztésére Világszervezetet épített ki New-Yorkban. Munkájának központja az ő háza, egy kis szigeten. Szűz Mária azt mondotta Concitának: „a  világnak szóló Csoda napján Joi látni fog. Először azt a Csodát, amelyet Fiam tett az én közbenjárásomra, azután pedig állandóan lát majd.”

Joi kér mindannyiunkat:

“Tegyük meg, amit a Szűzanya kért. Sürgetlek benneteket, az emberek iránt érzett nagy szeretettel a szívemben, folytassuk a nagy munkát a Szűzanya számára, hogy boldoggá tegyük Őt. Te az Ő munkása vagy. Lelkeket mentesz, mert Ő ezt kérte tőlünk.  Folytassuk a munkát és a közös imát. Ő ezt  kérte tőlünk. Tanítsunk meg mindenkit  a  reggeli engesztelő felajánlásra Mária engesztelő Szívéhez. Mindennapi tömeges áldozással, Rózsafüzérrel, Skapuláréval, Szent Mihály tiszteletével, imával, üzenetek terjesztésével, lelkek mentésével dolgozzunk Isten dicsőségére, Szűz Mária  tiszteletére és hogy Jézus Vére hullása ne legyen hiába való.”

3. A természetfeletti események megjövendölése

Garabandálban négy nagy természetfeletti eseményt jövendöltek meg:

/A/ Egy  világszerte  ható  figyelmeztetés  lesz  ISTENTŐL  Ezt  mindenki  a földönlátni vagy  bensőjében  érezni  fogja.   Abban   a   percben meglátjuk  mindazt a rosszat, amit  elkövettünk,   meg  mindazt  a jót, amit elmulasztottunk megtenni.

A figyelmeztetés célja  az,  hogy  megtisztítson  bennünket  és  hogy a világ lelkiismeretét helyreigazítsa. Mindenki felismeri,  hogy a figyelmeztetés ISTENTŐL jön. Felkészít minket a Nagy Csodára.

/B/ Ez a második  nagy  esemény  egy  csütörtöki  napon este 8.30-kor  egy bizonyos évben április 8.-án, 16.-án vagy e két dátum között következik be.  A  látnok Concita ismeri a dátumot. Nyolc nappal előtte nyilvánosságra hozza. A Csoda az Oltáriszentség egyik vértanújának ünnepén,  nem pedig  egy Mária-ünnepen történik  majd,  és  egybe  esik   egy  fontos   egyházi  eseménnyel.  A  faluból  és  környező hegyoldalakról  mindenki látni fogja majd a Csodát,  ha  a  falu  feletti dombon álló 9 fenyő  felé tekint.   A  jelenlevő betegek  gyógyulást nyernek, a hitetlenek hinni fognak.  A Csoda  következtében  megtér Oroszország. A Szűz szerint Luis Andreu atya  testét  – ő már látta a Csodát -  romlatlan állapotban találják  majd  a Csoda utáni napon (ez utóbbira vonatkozóan lásd a IV-es számú lábjegyzetet.).

/C/ A harmadik nagy esemény egy maradandó látható jel lesz. Az idő végezetéig emlékeztetője marad  a  fenyők  melletti  Csodának.   Olyasmi,  ami eddig még soha nem volt látható a világon.

/D/ A negyedik  nagy esemény  feltételes.  Ha  az  emberiség  nem  teljesíti  az  Áldott Szűzanya üzenetét,  akkor  ISTEN fenyítést  küld  a világra.  Mariloli, Jacinta  és Concita látták a fenyítést két éjszakán át.  Amennyire  félelmetes  lesz,  az is nyilvánvaló, hogy ISTENTŐL jön.  Abban   a  percben  még az ateisták is felismerik, hogy ISTENI figyelmeztetés.

4. Az események értékelése és befejeződése

Ramon Andreu jezsuita atya,  aki nagyon sok jelenéskor  a  gyermekek mellett volt (és aki egyébként öccse a rejtélyes módon elhunyt Luis Andreu atyának) kinyilvánította, az eseményeket eldönteni nem az ő dolga, de amit megerősíthet, azt meg is teszi: a leányok soha nem hazudtak. Életében Garabandál a legfontosabb esemény. Ami Garabandálban történt, megerősíti a Szentírásban leírtakat és azt amit Szent Katolikus Hitünktől kaptunk. A JÓISTEN engedi meg személyes megszentelődésünk érdekében. A JÓISTEN látja, hogy rossz irányba tértünk és vissza kell téríteni bennünket  a helyes irányba. Közli ezt Anyánk szeretete által, Anyánk pedig maga a Szűzanya.

A Szűzanya Mariloli tudomására hozta, hogy eljön az a bizonyos perc, az az idő, amikor úgy látszik majd, hogy vége az Egyháznak. A kérdésre, hogy mi okozza ezt, a Szűzanya így válaszolt: a kommunizmus.

Egy nap megkondult a templom harangja.  Concita így szólt édesanyjához: “Meghalt János pápa. A Miasszonyunk közölte velem, hogy mostantól csak három pápát/[5] választanak, azután jön az idők vége, de nem a világ vége.”

A jelenések három gyermek részére 1963. januártól megszűntek, csak Concitának folytatódtak. Számára is az utolsó jelenés napja  1965. november 13-a volt. A Szent Szűz kegytárgyakat csókolt meg, és azt mondta: ” Nem csupán a Te kedvedért jöttem, hanem minden gyermekért, azzal a vággyal, hogy SZÍVÜNKHÖZ közelebb kerüljenek. Concita! Miért nem látogatod gyakran a FIAMAT a Legáldottabb Oltáriszentségben? Ne tartsd magadat vissza lustaságból, hogy azért nem látogatod meg ŐT, aki  ott vár rád éjjel-nappal. “

A feszület. Ez a feszület igen jelentős a garabandáli jelenésekben. A gyermekek mindenhová követték a Miasszonyunkat, a faluban, a falun keresztül, nappal és az éj minden órájában. Még hajnali háromkor is. A feszületet állandóan magukkal vitték, Jézus Szent szenvedésére emlékeztetve bennünket. Elgondolkodtató, vajon nem küld-e Krisztus kereszteket nekünk életünk minden napján ? Nem ezek-e tisztulásunk eszközei életszentségünk érdekében? Ha keresztjeinket felajánljuk Neki szeretettel, lemondással, akkor elősegítjük a világ engesztelődését. Követjük Őt végig a Kálvárián, Édesanyja mellett maradva a kereszt alatt. Ezek azok a leckék, meg sok más, amit Garabandálban tanulhatunk.

A Miasszonyunk a gyermekeket a házakba irányította, hogy az Ő utasítása szerint minden egyes szobában az ágyak fölé a Kereszt Jelét vessék. Miasszonyunk próbál inteni, értésünkre adni, hogy a házasság szentségét ISTEN szenteli meg. Csakhogy arra is figyelmeztet, hogy lesznek, akik a hitvesi ágyat abortusszal szentségtelenítik meg, vagy nem is törődnek azzal, hogy összeházasodjanak. Oly sok leckére tanított minket a természetfeletti életről. Azt is mondta, hogy katolikus keresztények nem gondolnak eleget a Mennyországra és a pokolra. A leányokat a kis falu temetőjébe is elvitte. Az emberek látták, hogy a sírok felett keresztet vetnek és az elhunyt lelkekért imádkoznak. Mit akar a Miasszonyunk ezzel mondani? Akarja, hogy tudjuk: van Örök Élet, és ha egyszer becsukjuk a szemünket ebben a világban, kinyílik az mindörökre a következő Életben. Az a mi választásunk, hová kerülünk. Elvetjük-e mindazt, ami ISTENTŐL elválaszt, és felkaroljuk-e mindazt, ami ISTENHEZ visz. A legbiztosabb, legrövidebb és legjobb út Jézus Krisztushoz Szűzanyánkon keresztül vezet. Ha MIATYÁNK ISTEN rábízta Egyszülött Fiát egy Asszony Gondoskodására, Máriáéra, akkor nekünk sem kell félnünk, hogyha az Ő Anyai Gondoskodására bízzuk magunkat és gyermekeinket. Nagyon fontos felismernünk azt, hogy ebben a korban, amint Garabandálban halljuk, a végső időben szükségünk van a Szűzanya gondviselésére, pártfogására, szeretetére. Nagyon erősen kell imádkoznunk igazán szent papokért és azért, hogy szent hívatásukat Miasszonyunk anyai gondoskodására ajánlják. Elsősorban az Egyháznak kell engedelmeskednünk, de a Szűzanya nagyon boldog, ha éljük és terjesztjük az Ő üzenetét.

Marija Sereco:  miért is vagyok itt, és miért is szólók hozzátok Emberek? Hogy meggyőzzelek arról, hogy most már ugyanaz a Ti felelősségetek, amit én éreztem, mint amikor a Szent Mihály jelenésen ott voltam. Ti is részesei vagytok. Rajtatok múlik, terjesztjük-e az üzenetet, a szerint élünk-e, és kérlek, ne féljetek szeretni Áldott Szűzanyánkat. Mi nem tudjuk Őt jobban szeretni, mint Szent Fia. Bármilyen vallásúak vagytok, tudnotok kell, hogy Jézus Krisztus nekünk adta Édesanyját, nekünk, az egész Emberiségnek kétezer évvel ezelőtt, amikor a Keresztfán függött. Ne forduljunk el  ilyen nagyszerű becses Ajándéktól. Nagy szükségünk van Édesanyánkra mostani életünkben. Kérlek mindannyitokat, terjesszétek mindazt, amit ma láttatok, a Miasszonyunk valóban megígérte, hogy ezért megjutalmaz mindenkit.

ISTEN ÁLDJON MEG BENNETEKET !

-[1]A filmben bemutatott események egyelőre a Római Katolikus Egyház kivizsgálása alatt    vannak. Bármi legyen a végső döntés, azt teljes egészében előre elfogadják a film készítői. Az üzenetek egész világunkat átfogó terjesztésének központja: St.Michaels Garabandal Center, 889 Palo Verde Ave. Pasadena, California 91104. USA.

[2]A kis elszigetelt falu eredete homályba vész. Jellegzetessége: megingathatatlan ragaszkodása a katolikus hithez. Életmódjuk évszázadok óta változatlan. Papjuk a szomszédos faluból jár át vasárnaponként gyóntatni és Szentmisét bemutatni. A spanyol polgárháború alatt ebben a faluban menedéket adtak a papoknak, akiket a forradalmárok halálra kerestek. Az Oltári-szentséget egy lakatlan házban tüntették el gondosan szem elől,  hogy meggyalázástól megóvják. A Szent Sebestyénről, a falu védőszentjéről elnevezett templomban 500 éve minden este elimádkozzák a Rózsafűzért és a Szent Szűz litániáját.

[3] Mari Gonzales 11 éves, Jacinta Gonzales, Concita Gonzales és Mariloli Mazon, mindhárman 12 évesek – három kislánynak a vezetékneve azonos, de nem rokonok.   -

[4] A leányok látomásait három belső hívás előzte meg. A harmadik belső hívásra egyidőben, hóban, mennydörgésben, jégverésben is, rohantak a Szűzanya elé. Elragadtatásba estek, tűszúrásra, égetésre, szemükbe világított erős fényre érzéketlenekké váltak. Volt, amikor a leányok lebegtek a levegőben, vagy nem tudták a földről őket felemelni. Az eseményeknek sok pap szemtanúja volt, sok pap látogatott ide. Egyikük volt a 38 éves Luis Mario Andreu Spanyol-országból, Urából. Egy alkalommal a jelenéskor négyszer felkiáltott: CSODA! CSODA! CSODA! CSODA! Ezt követően az úton hazafelé a gépkocsiban a gépkocsivezetőnek és barátainak ezt mondta: “Ó milyen gyönyörű ajándékot adott a Szent Szűz nekem. Ó milyen édes és szeretetreméltó Anyánk van a mennyben. Ez az életem legboldogabb napja.” Ezután egyet köhintett, a fejét lehajtotta és meghalt a teljesen egészséges szervezetű ember. Halála rejtély volt. (Ő látta a Szűzanya által megígért Csodát.)

[5] XXIII János  pápa 1958-1963 között, VI Pál pápa 1963-1978 között, I János Pál  pápa 1978-ban egy hónapig, 1978. október 16. és 2005. április 2. között II. János Pál pápa kormányozta Egyházunkat. 2005. április 19-től  XVI. Benedek pápa (Joseph Ratzinger bíboros) tölti be a Legfőbb Pásztor küldetését, Szent Péter székét. (Az V.sz.jegyzet a szerkesztő megjegyzése.)

Medjugorje-i gyógyulás

Christiane Claessens tanúságtétele a svájci Lausanne-ból.

Christiane Claessens az első tanúja Joelle Beuret-Devanthéry 2010 októberében Medjugorjéban történt gyógyulásának. Ő így mesélt a zarándoklatrólés a gyógyulás történetéről.

“2010. október 16-án negyvenhatan, legtöbben a Szalézi Szent Ferenc és Szent Teréz plébániáról magán zarándoklatra indultak Medjugorjéba. Ez volt a mi huszadik zarándoklatunk, mely pontosan abban az időben történt, amikor a Béke Királynőjéről nevezett imaközösségünk megalakulásának huszadik évfordulóját ünnepeltük. Ez csodálatos lehetőségnek bizonyult imacsoportunk számára, hogy hálát adjunk az Úrnak, mert Mária mindnyájunkat kézen fogva vezetett, és minden nehézség ellenére megtartott e húsz év alatt. Valóban, a Sátán nem bírja elviselni Szűz Máriát, és ezért gyűlöli az imacsoportokat is, melyeket Mária oly lelkesen buzdít. Isten kegyelméből hűségesek maradtunk, és minden hétfőn összegyűltünk imádságra, Krisztus életének titkairól való elmélkedésre. Ezt követte a Szűzanya üzenetének felolvasása, melyet a világnak adott, sőt még mind a mai napig ad minden hónapban Medjugorjéban.

Két napot töltöttünk a buszon imádkozva és a medjugorjei történésekkel ismerkedve, melyek 1981-ben kezdődtek és mindmáig tartanak. Vasárnap este 20 óra körül érkeztünk meg Medjugorjéba. Október 18-án, hétfőn esős időben, de szívünkben nagy örömmel mentünk fel a csúszós úton a Jelenések hegyére. Mindenki segített mindenkinek. A zarándokok között volt az ötvenes éveiben járó teljesen vak Joelle is tizenkét éves lányával Vinciane-nal, valamint szerény és mosolygós barátnője, Claudia, aki nagy szeretettel és figyelemmel kísérte mindenhová. Joelle boldog volt, s úgy tűnt, szinte lebegve tette meg a hegyre vezető sziklás utat. A Szűzanya szobra előtt csodálatos imája tele volt az égi Édesanya iránti szeretettel és bizalommal.  Csoportunk húsz percig csendben imádkozott a hegyen, majd elindultunk lefelé, hogy 17 órakor újra találkozhassunk a Szent Jakab templomban az imaprogramon. És ekkor Joelle-lal furcsa dolog történt: úgy érezte, mintha valaki fojtogatná – éppen a szentáldozás után – és azt hallotta, hogy valaki szemrehányást tesz neki a következő szavakkal: „Gyereket akartál – lányod született. Munkát kerestél – és kaptál. Most már elég volt, nem hallgatnál el már végleg? Ha hideg van, van meleg otthonod; ha éhes vagy, mindig van mit enned; ha havazik, van meleg ruhád. Elhallgatsz már végre? Most már aztán igazán elég legyen!” Joelle-t nyugtalanság gyötörte. Ezen az estén Fábián atyával beszélgetett a történtekről, aki azt mondta neki, hogy Isten van jelen a szentostyában, Ő jót akar nekünk, és ez a dolog biztosan nem tőle van. Azt tanácsolta: imádkozzon Istenhez és kérje tőle, segítsen, hogy képes legyen megtenni az Ő akaratát. Ez megnyugtatta Joelle-t.

Másnap, október 19-én elhatároztuk, hogy felmegyünk keresztutat imádkozva a Križevacra, egészen a nagy keresztig.

Az idősebbek és Joelle Olivier atyával a völgyben imádkozták a keresztutat, míg mi, a csoport a csendes esőben, a még csúszósabb úton és nehezebb terepen, mint előző napon, felmentünk a Križevacra. Minden állomásnál hosszan imádkoztunk saját szándékainkra. Luc azt ajánlotta, hogy imádságban egyesüljünk a kicsi csoporttal, akik nem tudtak feljönni velünk a hegyre, és a keresztutat ajánljuk fel Joelle-ért, és kérjünk számára különleges kegyelmeket – miért ne imádkozhatnánk a gyógyulásáért is –, hisz Istennek semmi sem lehetetlen. Nagyon intenzív volt ez a keresztút. Mély imádság, melyben Krisztus szenvedéséről elmélkedtünk, melyet bűneinkért viselt. 9 órától 15 óráig tartott. 17 órakor újra találkoztunk a medjugorjei templomnál, hogy részt vegyünk az esti programon.

Ekkor nagy csoda történt. Abban a pillanatban, amikor Joelle magához vette a szent Eukarisztiát, elkezdte látni a papot és fehér albáját. Legnagyobb meglepetésére felnézett és meglátta a lámpákat, a templom magas mennyezetét, a vitrázsokat. Úgy tűnt számára, mintha kivetették volna fekete burkából, ezért rosszul érezte magát. Claudiának, aki mellette állt, a következőket mondta: „Kérlek, vigyél ki innen, nem érzem jól magam”. Amikor kiértek,  Joelle így szólt Claudiához: „Látom a fényt!” A sekrestyéhez értek, ahonnan éppen Oliver atya jött ki. Megkérdezte őket: „Mit csináltok ti itt?” Joelle a következőt válaszolta: „Látok!” Oliver atya mélyen meghatódott és azt ajánlotta, hogy menjenek vissza a templomba, ahol éppen befejeződött a harmadik rózsafüzér. Az emberek kijöttek a templomból, mi pedig körül vettük Joelle-t. Az atya, mint igazi pásztor, azt javasolta Joelle-nak, hogy adjon hálát Istennek, majd együtt előre mentük a lépcsőhöz, a főoltár elé, letérdeltünk és megköszöntük Istennek azt a hatalmas ajándékot, mellyel megajándékozott bennünket. Ez a cselekedetünk arra az Evangéliumi történetre emlékeztetett, melyben Jézus meggyógyította a tíz leprást, akik közül csak egy tért vissza, hogy köszönetet mondjon neki. Majd odamentünk a Szűzanya szobra elé, hogy megköszönjük neki közbenjárását. Ezután visszatértünk a panzióba. Néhány olasz származású asszony és a Plymouthból érkezett zarándok elmondta, hogy áldozáskor Joelle mögött álltak, és amikor megáldozott, rózsaillatot áraszott. Joelle később elismerte, hogy ez a rózsaillat kísérte napok óta, és ez így van most is. Vinciane, aki a szentmisén ott volt, de utána visszatért a panzióba, nem tudta, milyen óriási kegyelemben részesült édesanyja. Fontos hangsúlyoznunk, hogy Joelle sohasem látta a lányát, mert már 42 éve vak.Oliver atya nagyon boldog volt. Felszaladt a panzióba, és mindenkit hívott, hogy jöjjenek le a ház elé, mert egy örömhírt szeretne megosztani mindnyájukkal. Amikor Joelle megérkezett, már minden zarándok ott volt. Joelle ránézett a lányára és azt kérdezte: „Megmostad a hajad?” Vinciane nem vett észre semmit és azt válaszolta: „Igen”, majd megkérdezte: „Miért kellett mindnyájunknak lejönni ide?” Joelle felé fordulva a következőket mondta: „Nem látsz rajtam semmi változást?” Vinciane ránézett és így szólt: „Nem”. „Nézz meg jobban” – mondta neki az édesanyja, és ekkor Vinciane felkiáltott: „Te látsz!” Milyen megható! Az örömtől megittasodva egymás karjaiba borultak, és így maradtak öt percig. Vinciane később elmondta: „Nem hagytam abba az édesanyám gyógyulásáért való imát, és azt mondtam Máriának, hogy addig nem megyek el Medjugorjéból, amíg ő nem kapja vissza a látását”.

Milyen csodálatos hit! Mária meghallja gyermekei kiáltását! Az egész csoport nagyon boldog volt. Imádságban köszönték meg az Úrnak és az Ő Édesanyjának, Máriának. Habár már este tíz óra volt, mégis Joelle-lal az élen elmentünk a Kék kereszthez, arra a helyre, ahol a Szűzanya rendszeresen megjelenik Mirjanának és Ivánnak.
Nem tudtuk elrejteni azt a mély örömet, melyet éreztünk. Örömet azért, hogy ilyen értékes jelet adott nekünk Mária imaközösségünk megalakulásának huszadik évfordulóján. Ez valóban olyan jel, melyet Mária ad nekünk, a mi Édesanyánk. Jel, mely abban segít nekünk, hogy kitartsunk, állhatatosak maradjunk.

Mária vezet bennünket, megerősít, fogja a kezünket, szeret bennünket, és azt szeretné, ha az imaközösségeinkben terjesztenénk és megélnénk üzeneteit, melyet már majdnem harminc éve ad nekünk. Amikor zarándoklatra indulunk Medjugorjéba, belépünk Mária iskolájába, melyben Ő Fiához vezet.
„Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges” (Mt 19,26).

forrás: metropolita.hu

Csodák a teológia szemszögéből

Az elemi teológia tanfolyam klasszikus elrendezésében a csodákat a fundamentális teológia tárgyalja, mégpedig azoknak bizonyító szerepéről beszél a természetfölötti jelenesek területen, elsősorban Jézus állításával kapcsolatban, miszerint ő „Legatus divinus”, vagyis Isten küldöttje. A dogmatikus teológia szinten a biblikus krisztológiával kapcsolatban tárgyalja a csodákat, ugyanis a „Mysteria carnis Christi” (Krisztus testének titkai) témakörbe sorolja be őket, ahol Jézus földi életének és nyilvános működésének főbb jellegzetességeiről és fontosabb eseményeiről van szó. Amikor kinyilatkoztatásról beszélünk, hallgatóinknak megmagyarázzuk a különbséget: a hivatalos kinyilatkoztatás lezáródott az utolsó újszövetségi író halálával; az úgynevezett „magán kinyilatkoztatások” nem adnak hozzá semmi újat a hivatalos kinyilatkoztatás tartalmához. A magán kinyilatkoztatások valódiságát ugyanis pont az evangéliumok és az Újszövetség alapján döntik el. Ehhez a kérdéshez majd még visszatérünk, csak előbb egy kis pontosításra van szükség.

A csodák témakörének az egyházjogban is van bizonyos szerepe, ugyanis a szentté és boldoggá avatás folyamata magába kell hogy foglalja csodás jelek felmutatását, amelyek nélkül nem lehet a boldoggá avatást kezdeményezni. Vértanú halál eseten úgy tudom el lehet ettől tekinteni, és indokolt esetekben Szent Péter utódja is tehet kivételt, felgyorsítva ezzel a szentté vagy boldoggá avatás folyamatát. Ez azonban semmiképpen sem a bevett szokás.

Csodák minden kétséget kizárva ma is történnek, jómagam is átéltem egypárat. A gond azonban ott van, hogy a csoda elsősorban jel, amely kizárólag a hit szemüvegén keresztül látható. A hit magába foglalja a szabad akaratot is, ezért a csodát mint jelet lehetetlen bizonyítani. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy hitetlen ne tudna a természet alapján megmagyarázhatatlan eseményeket észlelni, de ezeket nem Isten jeleinek értelmezik az üdvösségtörténetben. Egy hivő számára ezek a jelek világosak, erősíthetik hitet, de semmiképpen sem viszik őt át a hit világából Isten közvetlen szemlélésébe [látásába].

A csodák Isten jeleiként való felismerése arra a területre tartozik, amit mi “üdvtörténetnek” nevezünk. Valódi történelemről van szó, amelyet a hit fényében értelmezünk. Az üdvösségtörténelem valódi teológiai fogalom: egy történelem tudomány amelyet a hit fénye jár át. A mai teológia tehát semmiképpen sem csupán hittel átitatott filozófia. Ez a változás a gondolatvilágunk ama erjedésének köszönhető, amely a 19 század és a huszadik század első felében zajlott le. Ekkor ugyanis a történelem tudomány függetlenítette magát és teljes jogú tudományággá lett. Ez azután segített a teológiának is. hogy visszatérjen a Szentírás alapvető szemszögéhez – az üdvösségtörténethez.

A csodák túlnyomó többségének elsősorban az „érintett” személyek számára van jelentősége, hiszen nem minden csodát lehet tudományosan megmagyarázhatatlannak nyilvánítani. Az érintett személy viszont a hiten keresztül valódi jelet lát, de ajánlatos lenne, ha Isten e különleges kegyeit az ember inkább meghagyná magának. Nem szenzációról van ugyanis itt szó, hanem majdnem mindig elsősorban egy bensőségesebb életre, vagy megtérésre való felszólításról. A szenzáció-hajhászó világot nem érdekli a szív meggyógyítása, a megtérés. Ezzel számolnunk kell, és ehhez kell magatartásunknak is igazodni. Végsősorban Jézus lehet ez ügyben számunkra a világos példa.

A ma talán legnagyobb jelenési hely, Lourdes helyzetét saját tapasztalatból ismerem. A turistaiparág áltat helybeli kereskedők jelentős nyomást gyakorolnak az illetékesekre, hogy azok a jelenéseket hivatalosan is csodákká nyilvánítsák, mert ez lenne nekik a legjobb reklám. A teológiai bizottság ezért sokkal szigorúbb, mint az orvosi, mert ellenáll e vállalkozók nyomásának, nehogy eszközzé váljon bizonyos körök szemében, lejáratva ezzel a keresztény hitet.

Most visszatérnek a csodák témaköréhez a szisztematikus és dogmatikus teológiában. Hogy a magán kinyilatkoztatások nem tudnak semmit sem hozzáadni a már lezáródott természetfölötti kinyilatkoztatás tartalmához, az semmiképpen sem jelenti azt, hogy ezért ezeket egy teológusnak le kellene becsülnie.

Aki figyelmesen tanulmányozta a 2. vatikáni zsinat Dei Verbum című dokumentumát. az jól tudja. hogy szó van benne az apostoli hagyományról. Ez a hagyomány több annál, amit mi emberi szavakkal ki tudunk fejezni róla. Az apostoli hagyomány mindaz, amit az Egyház hisz, és ami az Egyház legmélyebb lényegéhez tartozik. Mint a kinyilatkoztatás továbbadásának az eszköze, úgynevezett egyházi hagyományokon keresztül fejeződik ki, amelyek lényegében az apostoli hagyomány inkulturált változatai. Természetesen nem minden egyházi hagyomány kapcsolódik közvetlenül az apostoli hagyományhoz, ezért szükségszerű az egyházi hagyományokat állandóan kritikus szemmel megvizsgálni és tisztogatni.

Példaként hadd hozzam fel az eukarisztia megünneplését, ami apostoli hagyomány. A megünneplés formai képezik az egyházi hagyományokat, amelyekben az említett apostoli hagyomány kifejeződik és megvalósul, de kifejezésmódjában sohasem meríti ki azt. Mária tisztelete is az apostoli hagyományhoz tartozik, ahogy ezt Lukacs és János evangéliumai is bizonyítják. Az ikonográfiai szokások, az Istenanya festményeinek megkoronázása, a zarándokhelyek viszont mind az egyházi hagyományokhoz tartoznak, amelyekben az említett apostoli hagyomány számtalan inkulturált formákban elevenedik meg. Ennek a kapcsolat az egyetlen apostoli hagyomány és annak különböző inkulturált kifejezései között diakron és szinkron méretei is vannak. Világos, hogy az apostoli hagyománynak maradandó jellege van, kifejezésmódjai viszont a történelem során változnak. Láthatjuk tehát az egységet a különbözőségben és a különbözőséget az egységben, ami szerkezetileg a Szentháromság titkának felel meg. E képlet szerint működnek a katolikus hitközösségek is.

Az apostoli hagyománynak különösen a diakron megnyilvánulása arra enged következtetni, hogy a kereszténység történetében ismereteink az apostoli hagyományról egyre gyarapodnak, ami a dogmatörténelemben nyilvánul meg. Megértésünk e növekedése pont az a mező, amely segíthet bennünket a csodák és magán kinyilatkoztatások szerepének igazságosabb megítélésében a szisztematikus teológián belül.

Hadd említsek meg itt két példát. Bagnoregia-i Bonaventura (+ 1274) briliáns skolasztikus teológus volt. 1259-ig a párizsi egyetemen tevékenykedett és krisztológiája és szoteriologiája a kor skolasztikus gondolatszerkezeteinek erős hatása alatt volt. 1257-ben a kisebb testvérek rendjenek lett az elöljárója, ezért elhagyta Párizst. Két év múlva, 1259-ben Alverna hegyére vonult, hogy egypár hetet meditálással töltsön. Arról a hegyről van szó, ahol Asziszi Szent Ferenc csodás stigmákban részesedett. “La teologia della croce a di San Bonaventura” című disszertációs munkámban, amelyet 1995-ben védtem meg a roami Antonarium egyetemen, világosan kimutattam, hogy Bonaventura számára éppen e csodákon való elmélkedés vezetett töréshez a krisztológia és szoteriológia megértésében. Leegyszerűsítve az egészet így tudnánk kifejezni: ha Szent Ferenc lelkiéletének a csúcspontján is világosan fénylik a kereszt titka, akkor a kereszt szerepét lehetetlen pusztán bűnösségünk problémájának az áthidalására leszűkíteni. Más szavakkal kifejezve: a keresztnek nemcsak megtisztító, hanem megszentesítő feladata is van, és fontos szerepet játszik a Mester és tanítvány közti misztikus egyesülés fázisában is. A magán kinyilatkoztatás és csoda ebben az esetben jelentékeny ihlető segítség volt a hittitkainkba való mélyebb behatolásnál és az apostoli hagyomány újszerű megértésénél.

Egy másik példa erre a 19. és 20. század magán kinyilatkoztatásai, amelyek nagy szerepet játszottak a mariológia és szoteriológia területen. Elég csak megemlíteni Kowalska Faustyna nővért, aki pont akkor lepett fel üzenetével Isten kegyelméről. amikor a teológiában nem egészen helyes értelmezések voltak körforgásban az áldozati kielégítéssel kapcsolatban. Talán sok krisztológus és a szoteriológiában tevékenykedő szakember ma nem tudatosítja kellően, de a mostani jelentős eltolódásnak Krisztus keresztjének szoteriológia leírásában egész sor érintkezési pontja van Faustyna nővér üzenetével.

A magán kinyilatkoztatásoknak és csodáknak ihlető szerepe van tehát hittitkaink és az apostoli hagyomány üzenetének megértésében, és ez egy nagyon fontos dolgot árul el: a teológiánk nem maradhat csupán egy intellektuális „technológia”, tükrözni kell neki az élő hit intelligenciáját és az ember és a Szentháromság átélt viszonyát. Az isteni Bölcsességet ugyanis nem csak a tanultaknak osztogatják, hanem az egészen egyszerű hivőknek is, ami káprázatos és nagyszerű. A hit ugyanis nem teológiai témák fölötti filozofálgatás, vagy szigorú történelmi kutatás, esetleg szövegmagyarázó technológia csupán. Ez mind biztosan fontos, de kevés „égi kenés“, ima és lelkiélet nélkül.

Tágabb szempontból nézve a teológia és lelkiség kölcsönös viszonyát megélt titokként kell tárgyalni. Életünk e két területe között egy olyan kapcsolat létezik, amelyet hermeneutikus körnek nevezhetnénk/ Az egészséges és élő teológia a lelkiségből indul ki, tehát valójában a lelkiséget tükrözi, azt akarja fejleszteni és elmélyíteni. Szócséplés helyett ki kell mondanunk a világos szabályt: a teológia lelkiség nélkül halott, a lelkiség teológia nélkül vak. Sajnos azt láthatjuk, hogy a teológia és a lelkiség nem sokat törődnek egymással, ami mindkét oldalon elkorcsosult ismeret- és tudásformákat eredményezett.

Meg kell említeni, hogy távolról sem az összes csodának és magán kinyilatkoztatásnak van ilyen ihlető szerepe, szerintem csak egy kis töredéküknek. A teológusoknak azonban vigyázni kell, hogy pont ezért a csodákra és magán kinyilatkoztatásokra ne nézzenek már eleve gyanakodva és intellektuális ki-ha-nem-én-kedéssel. A mi munkásságunk egyik előfeltétele a nyitottság a transzcendens felé, és ezért nem szabad előírnunk a Szentháromságnak, hogy milyen módon, kin keresztül kiván minket megszólítani és megvilágosítani. Ha annak az Igazságnak mesterei akarunk lenni, amely isteni alázatként testesült meg, akkor tiszteletben kell tartanunk Isten szabadságát és éberen figyelni arra, amit a Szellem Isten népével közöl. Arról van szó, kik akarunk lenni: az Igazság szolgálói, vagy marhaságok mesterei, ahogy ezt Nagy Leo kérdi találóan.

A felvilágosodás és pozitivizmus indokolatlanul feltételezi, hogy a megmagyarázhatatlan eseményeknek mindig természetes magyarázatuknak kell lenni, amely egy napon ki lesz derítve, még ha jelenlegi tudományos ismereteink alapján nem tudunk kielégítő választ adni. Ez csak egy ugyanolyan megértés előtti tétele a hitetlenségnek, mint a megmagyarázhatatlan esemény elfogadása a hitnek. A csodák elutasítása tehát semmiképpen sem objektívebb valami, mint a hit. Tudomány nem is létezhet megértés előtti tételek és ezáltal bizonyos kezdeti “hit” nélkül. A tudóst nem pusztán az ésszerű megismerési módszere teszi tudóssá, hanem az, hogy beismeri a megismerés előtti tételeit, elmélkedik ezeken, és biztos ismeretek alapján hajlandó őket módosítani. Mindenki maga ítélje meg, vajon manapság ki ismeri be őszintébben és ki elmélkedik többet ismeret-előtti tételein, a hivők vagy a hitetlenek? Személyesen az én meggyőződésemet alaposan megerősíti az a tény, hogy manapság a teológusok sokkal alaposabban elmélkednek hitük előismereti tételein mint a hitetlenek a hitetlenségük előismeretein.

Hozzászólásom témája csodák a szisztematikus teológia szemszögéből. Eszmefuttatásom végén szeretnem megemlíteni a Katolikus Egyház Katekizmusának 234. fejezetét, amely világosan kimondja, hogy a keresztény hit és élet első és legalapvetőbb titka a Szentháromság, vagyis milyen módon létezik a Legmagasztosabb. Ennek fényében kell kell értelmeznünk hitünk és életünk összes többi titkát, vagyis a csodákat is. De hogyan lehet körülírni a csodák szentháromság-méreteit?

Egész sor megoldás kínálkozik. Elsőnek itt van az egy-egy személynek tulajdonítani Isten belső beavatkozásait az üdvösség-történelemben. Már Nagy Bazil használta az arisztotelészi okság modelljét. Az Atya a ható-okozat, a Fiú a mintakép-okozat, és a Szentlélek a cél-okozat. Minden csoda eredendője tehát az Atya, örök mintakepe az Atyától származó Fiú, célja pedig a Szentlélek lakozása szívünkben.

Egy másik modell Szent Ágoston a Szentháromságról alkotott pszichológiai elméletéből indul ki. A Szentléleknek Isten szabad döntése felelne meg, vagyis hogy kinyilvánítsa magát és egy jelen keresztül megajándékozza az embert, hiszen az Isten döntése a mi akaratunkra hat. A Fiúnak a jel ihlető és értelmi mondanivalója felelne meg, hiszen Isten működése hat az értelmünkre. Az Atyának felelne meg Isten hatása a memóriánkra, amely a múlt és a jelen különbségei egységesítésének az alapja. A liturgikus memória képes megjeleníteni Isten múltbeli beavatkozásait az üdvösségtörténelembe, és e memória múltat és jelent egységesítő szerepe nélkül a megértés sem volna lehetséges, vagyis az értelem tevékenysége, és az élő Isten önmagát ajándékozó szabadságát sem tudnánk megtapasztalni. Kizárólag a memória alapján vagyunk képesek időszerűen hirdetni az evangéliumot, megjeleníteni Krisztus üdvözítő tetteit, és csodákról beszélni.

Ha minden csoda Isten hozzánk való lehajolásának jele, és ha e jel általunk való megértése lenne a válaszunk Isten felé, akkor feltétlenül a Fiúban zajlik le, mert Isten külsőleg megnyilvánuló viszonya már eleve feltételez egy belső viszonyt Isten lényében. Ellenkező esetben ugyanis a teremtett világ valami többletet nyújtana Istennek, aki ezáltal nem lenne sem független, sem szabad a világtól. De akkor Isten képmása sem lehetne szabad, vagyis az ember. Minden immanencia tannak, bármennyire is tetszetős, nagyon szomorú következményei vannak, mert az ember szabadságának tagadásához és totalitariánizmushoz vezet, amit jól láthatunk Hegel és „utódai” esetében, vagyis az újkori szocializmus és fasizmus ideológiáiban. Ha Isten hozzánk való lehajolása Isten önmagát ajándékozó szabadságának a jele, akkor ennek az önátadásnak az ős-alapja Istenen belül kell hogy létezzen, és ez pedig a Szentlélek személye. Ha ugyanis a Legmagasztosabb kifelé ajándékozza magát, bensőleg saját magát kell hogy megajándékozza. Ha azonban valódi Ajándék akar lenni, akkor neki kell lennie az Ajándékozónak és a Megajándékozottnak is, ami a végső oka Szentháromságának. A Szentháromság ugyanis képes teljesen szabadon odaajándékozni magát a teremtésben és egyben teljesen független maradni a teremtéstől. Pont ez a valóság mutatkozik meg minden külső isteni jelben, vagyis az üdvösségtörténelemben. Ez egyben minden csoda végső szentháromság-alapja, mint ahogy a végső célja Isten bennünk való lakozása, vagyis hogy szívünkben otthont adjunk a Szentléleknek.

(Gáspár Gyula fordítása)

Prof. Ctirad Václav Pospíšil
Csehország

Mária jelenések

Az egyház által elfogadott Mária-jelenések

1. 1251: Cambridge (Anglia) – A Szűzanya átadja Szent Simonnak a barna skapulárét, mely viselőjét megvédi az örök tűztől, különleges békét, és védelmet biztosít.
2. 1531: Villa Guadalupe (Guadalupei Szűzanya) (Mexikó) – Juan Diegot egy aranyködbe burkolózó hölgy kérte, hogy templomot emeltessenek a jelenség színhelyén. A helyi püspök nem hitt neki, ezért tilmájába rózsát gyűjtött – télen -, és amikor a püspök elé szórta a tilmán egy Szűz Mária kép rajzolódott ki.
3. 1579: Kazany (Oroszország) - Kazany leégése után egy 9 éves kislány azt állította, hogy egy katona háza alatt ott van a Szűzanya ikonja. Ezt egy látomás alapján mondta, nem hittek neki harmadik látomása után sem. Így maga kezdett ásni és megtalálta a romok alatt a sértetlen ikont. 1920 után Angliába, majd az Amerikai Egyesült Államokba, végül ajándékozás révén 1993-ban a Szentatyának ajándékozták. Ő avval a szándékkal fogadta el, hogyha eljön az alkalmas óra, visszaadja az orosz egyháznak és népnek.
4. 1600-as évek eleje: Siluva (Litvánia) – Pásztorgyerekek síró, gyermekét tartó asszonyt láttak. Szóltak a reformátusoknak, akik megkérdezték, miért sír. Azt mondta “most már csak szántásra használják azt a földet, ami azért van hogy imádják fiamat.” És a jelenség eltűnt.
5. 1664: Laus (Franciaország) – Egy írástudatlan kislánynak a jelenség “Máriaként és a Bűnösök menedékének” mutatkozott be.
6. 1687: Máriagyűd (Magyarország)
7. 1747: Suyapa (Honduras) – Egy fiú a földeken dolgozik, hazafelé este elalszik, és egy Szűz Mária szobor van mellette amikor felébred.
8. 1830: Párizs (Franciaország) – Laburé Szent Katalinnak jelent meg és neki adta a Csodás Érem-t.
9. 1838: Hercegszántó (Magyarország)
10. 1840: Párizs (Franciaország) – Egy nővér a jelenség kezében látta a Szűz lángoló átdöfött szívét és a zöld skapulárét.
11. 1846: La Salette (Franciaország) – Két pásztorgyermeknek jelent meg.
12. 1858: Lourdes (Franciaország) – Szeplőtelen fogantatásnak nevezi magát a jelenség, tizennyolc alkalommal jelent meg, Bernadette Soubirous-nak akit később szentté avattak.
13. 1859. (Amerika- Hitelesítve 2010) Mária háromszor megjelent Adele Brise, egy 28 éves belga nő előtt, aki ezt követően a hitoktatásnak szentelte az életét.
14. 1871: Pontmain (Franciaország) – A francia-porosz háború alatt gyerekeknek jelent meg, és arra kérte őket imádkozzanak a békéért.
15. 1877: Dietrichswalde (ma Giertzwald) (Poroszország) – Két kislánynak és két nőnek jelent meg százhatvanszor.
16. 1879: Knock (Írország) – Tizenöten látták esőben Szűz Máriát, Szent Józsefet és Szent János apostolt fehér papi köpenyben, egy oltárt, Isten Bárányát, mennyei fényességben.
17. 1917: Fátima, Fátimai jelenések (Portugália) – Májustól októberig hat alkalommal jelent meg három gyereknek.
18. 1932: Beauraing (Belgium) – Harminc alkalommal öt gyerek előtt jelent meg.
19. 1933: Banneux (Belgium) – Nyolcszor jelent meg egy tizenkét éves lánynak a Szegények Anyjának nevezte magát.
20. 1940-1996: Girgenti (Málta) – Guza Mifsud életét végigkísérték a jelenések 15 éves korától. A Szűzanya arra kérte, hogy fessen róla képet, és arra, hogy írjon a miniszterelnöknek a káromkodásokat betiltó törvény érdekében.
21. 1945-1959: Amsterdam (Hollandia) – Ida Peerdemannak 56 alkalommal jelent meg. A jelenés kinyilvánította, hogy ő már nem a názáreti Szűzanya, hanem “Minden nemzetek Szűz Anyja”. Hogy a látnoknak ne legyenek kétségei, a Szűzanya megjósolta az egészséges XII. Pius pápa halálát, 1958 október elejére. A látnok leírta és borítékba zárva átadta Frehenek lelki gondozójának bizonyságul, hogy jel legyen hitelességére, mert ezt a napot csak Isten határozhatja meg. XII. Pius váratlanul 1958 október 9-én meghalt.
22. 1947: Tre Fontane (Olaszország) – Három gyereknek jelenik meg és apjuknak.
23. 1953: Siracusa (Olaszország) – Egy fiatal házaspár otthonában egy Szűz Máriát ábrázoló gipszöntvény könnyezett négy napig.
24. 1968-1971: Zeitoun (Egyiptom) – Egy kopt székesegyház felett majdnem három évig fényes jelenségben rajzolódott ki a Szűzanya alakja.
25. 1973: Akita (Japán) – 1975 és 1981 között több mint száz alkalommal könnyezett egy japán művész által faragott Szűz Mária szobor. A könny összetétele emberi könnyekre utalnak.
26. 1980 és 1988: San Francisco de Cuapa (Nicaragua) – Bernardo Martineznek első alkalommal a sekrestyében világított a Szűz Mária szobor 1980-ban. 1988-ban a második jelenség beszélt hozzá, Máriának nevezte magát, mennyből jövőnek és Jézus anyjának.
27. 1982-1988: Kibehó (Ruanda) – Alphonsine Mumurekének a látomás “az Ige Anyjánk” nevezte magát. Alphonsine a sok hitetlenkedők miatt kérte, hogy másoknak is jelenjen meg. Anathalie Mukazimpakának és Marie-Claire Mukanganonak is később megjelent.Az egyik megjelenés pillanatában filmes riporterek voltak jelen, és filmre vették az egyik ilyen Mária-jelenést. Az angol nyelvű film 2perc 10 másodpercétől látható a Szűz Mária-jelenés hatása.
28. 1990-1995: Hársád (ma Litmanová) (Szlovákia) – Két kislánynak – Ivetka Korcalová és Katka Ceselkova -, jelenik meg “Szeplőtelen Tisztaság” néven. Saját jelenéséről elárulja, hogy ha nem teljesen bűntelenek a kislányok, akkor homályosabban látják őt. A helyszínre érkező fotósok úgy látták a lányok nem észlelik őket, a fotózáskor, a jelenés időtartalma alatt nem pislognak.
29. 2002-: Nyizsnyeje Bolotnoje (Ukrajna) – Két általános iskolás kislánynak jelent meg, egy forrásnál és “A Legszentebb Szűz”-nek nevezte magát.

El nem ismert, de köztiszteletben álló Mária-jelenések

Az Egyház nem tudta megállapítani a jelenések természetfeletti eredetét. A jelenéseket szemtanúk igazolják.

• 1876: Marpingen (Németország)
• 1947: Montichiari (Olaszország)
• 1956: Eisenberg (Ausztria)
• 1958: Turzófalu (ma Turzovka) (Szlovákia)
• 1961: San Damiano (Olaszország)
• 1961: San Sebastián de Garabandal (Spanyolország)
• 1981: Međugorje vagy Medjugorje (magyarosan: Medzsugore) (Bosznia-Hercegovina)
• 1982: Soufanieh-Damaszkusz (Szíria)
• 1983: Marpingen (Németország)
• 1985: Nadzsu (Dél-Korea)
• 1985-2004: Schio (Olaszország)
• 1987: Angüera (Brazília)
• 1992: Manduria (Olaszország)
• 1994: Dejte (ma Dechtice) (Szlovákia)
• 1997: Marpingen (Németország)

A történelmi Magyarországon:

• Csíksomlyó (Erdély)
• Sajópálfala (1717)
• Máriakéménd (1740)
• Fallóskút (1947)
• Máriabesnyő
• Máriapócs (1696,1715,1905)
• Máriaradna
• Máriaremete
• Márianosztra
• Szőkefalva (1995-2005) (Erdély)
• Nagyfalu (2004) (Erdély)

2009. Warraq

2009. december 11.-én az egyiptomi Warraq temploma felett ismét megjelent Mária két angyala társaságában. Az utolsó 2000-ben volt előtte pedig 1968 – 1971 között.

Ez nem messze történt attól a fától, ahol 2000 évvel ezelőtt Mária és József megpihentek miközben Egyiptomba menekültek.

Valóban elég rossz minőségű a videó, de Én ezt hajlamos vagyok elnézni. Én sem sűrűn járkálok hajnal 3-kor csőre töltött fényképező géppel az utcákon, hogy na majd MOST.:D

A másik pedig, hogy igencsak…khöm…meglepődnék ha ilyen eseményeket tapasztalnék. Lehet nem az lenne az első gondolatom, hogy Úrsiten videozni,fényképezni, DNS-mintát venni, hanem hogy lehet el kéne gondolkodni az eddigi életemen.

A Római Katolikus egyház részéről, természetesen még nincs hivatalos álláspont. A Kopt és az Örmény Ortodox egyház ha jól tudom már elismerte (igazából nem sok mindent tehetnek) a többi egyháznál pedig folyamatban van.

Zeitoun – 1968

Zeitoun-i jelenésről szerkesztek éppen egy hosszabb lélegzet vételű “művet”, ami nem lesz egyszerű, ugyanis a hivatalos egyházi álláspontot még nem találtam meg. DE sebaj, addig is jöjjön egy fénykép. Amibe igen sokan szeretnek belekötni

• Nem volt jobb kamera? – ’68-ban járunk Egyiptomba, nem pedig 2042-ben Amerikában:P
• persze csak kivetítették – még mindig ’68..-__-’
• UFO-k voltak – Hát hogyne, és világító fehér galambnak is álcázták magukat…
• csak lámpa volt – Valóban, a kő keresztek maguktól is felizzanak…

De most jöjjön a kedvenc képem, amúgy is Karácsony van^^

Kinagyítva…Nos igen..Jöhetnek a szkeptikusok, hogy photoshop..de könyörgöm…FOTÓZD MÁR LE A DICSFÉNYT-_-’